A múltat megtagadni nem úri
Ami megtörtént, az, bármit teszünk is, visszavonhatatlan! Persze, csak a rossz az, amit az ember szívesen felejtene, de jót nem, arra büszke! Vannak olyan helyzetek, amikor a lelkiek provokálják a múltat és ilyenkor mindenki büszke arra, amit cselekedett, amire sokan odafigyeltek, értékelték,
A Magyar Rendnek (Ordo Hungariae) a múltjában vannak aranyoldalak, mindenki által ismert, elismert időszakai, amikor az összetartás és összetartozás ékes bizonyítékait tapasztalhatta meg mindenki, akkor, még „élők voltak a mesék és csodákat rázott a szeretet tündér bokra! Ünnepségek, avatások, humanitárius cselekedetek, jótékonysági koncert után hetekig folytak a telefonbeszélgetések, e-mail váltások, skype beszélgetések és mindenki fürdött a „szépség” fényében, melyet a rendezvények kiváltottak, boldog volt, mert alkotója, cselekvő – mint Te is, – résztvevője volt. Amint múlik az idő, ezek színfoltok megmaradnak, nem fakulnak, mindig visszatérnek: „de jó is volt akkor”!
Mindezekről szót ejteni manapság, nem is tudom kell e, jó, szükséges e?
A Magyar Rend egyik „volt” igen aktív tagja 2024. december 31, -én az égi lovagok seregéhez csatlakozott. Az Ő munkáját, szeretettel átitatott elkötelezettségét példaként lehet említeni. A sors olykor kíméletlen, és a saját megítéléseinkben is lehetnek hibák, Rendi tagsága megszakadt, de szívben és lélekben lovag maradt!
Ha valakiben a „lovagság” életforma volt, azt levetkőzni nem lehet.
Most, amikor február 26. –án földi maradványaitól búcsút vettünk, több „volt” lovag, akik Rendi tagsága megszűnt, de érzelmi kötődése és az eszme iránti hűsége megmaradt. a csodaszép régmúlt emlékét idézve lovagtestvérük ravatalánál díszsorfalat álltak, demonstrálva a múltat.
Egy röpke sóhajtás az élet
Elmúlik, mint száz más pillanat
S, tudjuk mégis múlhatatlan,
Mert a szívek őrzik , nem szavak!
Mennyire igazak ezek a gondolatok!
Mi akik vagyunk, maradtunk, lovagok, volt lovagok szívünkben örökké őrizzük annak a fényét, mely beragyogta életünk egét, amiért érdemes volt élni!
Drága Gyuri, lelkünkben lovagtestvérünk , elfeledni, amíg szívünk egyet is dobban, nem fogunk, bennünk örökre velünk maradsz!
