„Csak a jók mennek el…”
búcsúzunk Lovag Macsári Istvántól
Az
élet legkeserűbb piruláinak egyike, amikor búcsúzni kell! Ez a
búcsúzás e földi élet vonatkozásában nem visszafordítható,
végleges!
A fájdalom dermeszti szívünket, ajkaink között a szó megtörik,
olykor elakad, s a nehezen kiejtett szavak értelme végig fut
testünkön, idegeinken, mozdulatlanságra kárhoztat. Tegnap a
férj, az édesapa, kedves barát, lovagtestvérünk még terveiről
szól, el-elhangzik csekélyke humor, érezhető a jelenléte,
szellemisége, sugárzó szeretete megtapasztalható… ma már nincs
velünk, „csak lélekben”, …. az örök hazába távozott!
Megrendítő!
Nem tehetünk mást,
búcsúznunk kell!
|
 |
|
|
„Édes
barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt. . . "
majd rázuhant a mázsás, szörnyű mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt. . . "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.”
Kosztolányi
|
|
Tisztelt Lovagtestvérünk!
Kedves Pista bácsi!
Lehajtott fejjel állunk képzeletben
előtted és tisztelgünk emberi nagyságod, emberséged
előtt!
Amikor majd este felnézünk az
égre, észre fogjuk venni, hogy egy pici
csillagocskával több ragyog ránk, mintegy
jelezve „ott vagyok,” ez a ragyogás tölti be egész
lényünket.
Mi, akik „maradunk”, ígérjük,
hozzád méltóan fogjuk őrizni emlékedet, jóságos
szavaidat, példamutató cselekedeteidet!
Az élet megy tovább
megállíthatatlanul, s semmit sem tehetünk az ellen,
hogy e „rohanás” szelídüljön, hiába mondjuk, „idő
állj meg és szív ne verj tovább”, e gondolat, csak
vágy marad!
Kedves Lovagtestvérünk, a gyász
átütötte szívünket, búcsúzunk, de egyéniséged
varázsa tovább fog élni lovagtestvéreid szívében s a
Lovagi Almanachban apró betű fogja jelezni:
„átvezetve az égi aranykönyvbe”, ….
egy EMBERTŐL búcsúztunk
|
|
|
|
 |
|
|
 
 
 |
|
