|
ORDO
HUNGARIAE LOVAGJAI AZ ÁRVÍZNÉL:
A kép önmagáért beszél! Az egyik legborzasztóbb elemi csapás az árvíz.
Nem kímél senkit és semmit, sem embert, sem egyéb értéket!
Akiket sújt, kiszolgáltatottak, segítségre, támogatásra szorulók.
Sokszor, egy élet munkája tűnik el pillanatok alatt, válik az enyészetté.
Marad a könnyes szem, az elkeseredettség és jön az újabb küzdelem: megteremteni újra azt, ami volt!
Sorra dőlnek össze a vízben álló házak Edelényben és Felsőzsolcán!
A tragédiákat átélő emberek, rendkívül hálásak minden segítségért, megelőző, elhárító tevékenységért.
Az Ordo Hungariae lovagjai, Dáma Urbán Szabó Johanna, Lovag Tímár László, Lovag Nagy Endre
szívében megszólalt a „kis harang”, a segítségkérés szívet tépő hangja
„… segítsd a rászorulókat…” hangzik el a Lovagavatáskor a Nagymester által mondott,
jól ismert intelem!
Lovagjaink szívük legmélyéig átérezve ezen „intelmet”, az egyik legnagyobb kárt szenvedő településre,
EDELÉNYBE siettek és négy nagyteljesítményű szivattyút ajándékoztak a mentési munkálatok sikeresebb
teljesítéséhez, azt személyesen le is szállították, üzembe helyezték, és a kétkezi védekezésben is kivették
részüket több napon keresztül.
Sokat lehetne írni az
emberi helytállásról a szeretetről, a segítségről és
megéretésről, de Ők, lovagjaink, szerénységükről ismertek.
Így szabad legyen
röviden csak ennyit írni: köszönjük!
Köszönjük a kiszolgáltatottak nevében, köszönjük, hogy ismét
megtapasztalhattuk nemes szívetek rezdüléseként azt az
önfeláldozó cselekedetet, mellyel enyhíteni igyekeztetek a
tragédia elszenvedőin!
|
